A dobermann fajta magyarországi meghonosítójának Kelemen Emil festőművészt tartják. Kelemen Emil kennele a Naphegy néven vált ismertté. Leghíresebb dobermannja Naphegy Dorka volt. E dobermann tulajdonosa Szeles Pál (a név így helyes), aki a Hűvösvölgy nevű kennelt alapítottaA kezdeti igen szép sikerek ellenére talán túl korán hagyták abba a dobermann-tenyésztést mindketten. Szeles Pál a másik nagy szerelme, az atlétika felé fordult, bár mint küllembíró még sokáig befolyásolhatta a magyar dobermann-tenyésztést. Kelemen Emil esetében nem lehetett tudni döntésének okát. E sorok írójának nagy öröm, hogy még személyesen ismerhette az egyik fajtahonosítót, Szeles Pált. A történelmi sorsok a magyar dobermann-állományt sem kímélték, így nyugodtan nevezhetjük az újbóli fajtahonosítóknak Gál Barnát és Róbert Jenőt. Az ő következetes munkájuk méltó folytatója volt Labos István, aki Belvárosi kennel néven tenyésztett. Ebben az időszakban már a magyar dobermann-állományban láthatóak voltak a javulás jelei. E javulás természetesen több más tenyésztő munkájának eredménye is. Itt kell megemlíteni Bihari Ferenc nevét, aki a Németországból importált Haika v. d. Watterau kanjával sokat javított a magyar állományon. A mai modern dobermannok megjelenési formája ebben az időszakban Kiss Sándor nevéhez fűződik, aki Ürgeháti néven tenyésztett. Az olasz import és a tenyésztésben bizonyított Arlett di Torre Mozza és Haika v. d. Watterau párosításából olyan show dobermann született, mint Ürgeháti Anita, majd Anitától Öregtemplomi Anett. Az immár nemzetközi szinten történő eredmények Arany-Sárkány Pick Argos és Naplemente Gox nevéhez fűződnek. A rendszerváltás következményeként mindenki előtt megnyílt határok következtében a magyar dobermann-állomány új "tőkeinjekcióhoz" juthatott és ezzel a lehetőséggel sokan éltek, nem eredménytelenül.